2. fejezet

2. fejezet: Pók és Titkok Mandy és George úgy futottak, ahogy csak bírtak. Kikölcsönözték a „Templomok” című könyvet és azt, amiben a lány megtalálta a papot. Mandyékhez mentek és azon vitatkoztak, hogy elmeséljék a szülőknek. Érdekes veszekedés volt, mert pont, hogy a lány nem akarta elárulni anyukájának, amit találtak, George, pedig meg akarta kérdezni a Johnson szülőket is. Végül a fiú győzött, így mikor megérkeztek a lány házához beszámoltak Mandy anyukájának a papról és a könyvekről. Mrs. Johnson figyelmesen végighallgatta őket, majd aztán kérdezett: - És mit gondoltok „mi” Spider atya? Vámpír? - Nem tudom, de 114 éves – válaszolt Mandy. - És mi van, ha az az apja volt, vagy a nagyapja? Erre már gondoldatok – tette fel a logikus kérdést az asszony. - Igen gondoltunk rá Mrs. Johnson – mondta George – de ha úgy is van, attól még nem add rá választ, hogy miért nincs fent az interneten és miért téptek ki egy lapot a könyvből azon a részen, ahol a papok vannak. - Na, jó nem vitatkozom veletek! – jelentette ki Mandy anyukája – Kész van a házi feladatotok? - Még nincs – motyogta Mandy. - Akkor, sipirc, fel és írjátok meg – mondta Mrs. Johnson ellentmondást nem tűrő hangon. A két gyerek gyorsan felment és megcsinálta a házit. Mikor kész voltak még fent maradtak és beszélgettek: - Én mondtam, hogy nem mondjuk el neki… - kezdte Mandy. - De egy próbát megért, nem? – kérdezte a fiú. - Hát persze – gúnyolódott a lány. Végül nem folytatták a vitájukat, hanem még egyszer utánanéztek a papnak. George kicsit jobban értett a számítógéphez, de még ő se találta meg az interneten. A pap nem volt fent a templom oldalán. Az előző volt fent a weblapon, pedig miden mást frissítettek. - Nem tetszik ez nekem, Dia – aggodalmaskodott a fiú – Lehet, hogy nem szereti a nyilvánosságot, de ez valahogy már sok. Később régi újságokat kerestek és meg is találták azt, amelyikben megírták, hogy nyugdíjba megy az előző és megérkezik az új pap. El kezdték olvasni. „ Az 5. templom papja, Smit atya nyugdíjba vonul. Az új pap a magáról nem sokat eláruló Roger Spider (ezen túl Spider atya). A templom továbbra is nyitva tart és várja a misére vonuló embereket” A rövid cikk (amit az egyik lap aljába passzíroztak be) elég volt Mandynek és George-nak, hogy megállapítsák: a pap tényleg nem vigyáz, nehogy bárki is találjon valami információt róla. Mindketten ugyanazt a kérdést tették fel maguknak és gondolatban egymásnak: Hogyan tovább? - Mondjuk el Jazznek- mondta Mandy – Ha valamit ki kell deríteni ő abban a legjobb. Azért tud minden pletykát. - Jessica nem megbízható, tuti, hogy kikotyogja valakinek – tiltakozott George. - Jó akkor ne, de ha egy hét múlva se jutunk egyről a kettőre, akkor elmondjuk neki! – alkudozott a lány. - Rendben – adta be a derekát a fiú. Úgyis meg fogja tudni, gondolta Mandy. George is hasonlóra gondolt, de nem akart tovább vitatkozni a lánnyal. Jessica jó fej volt, de túl hisztis. Mindig a menők közé tartozott és nem azért, mert sokakkal kedves volt… Másnap egyikük se figyelt különösen az órán. George azon gondolkodott, hogy hogyan keressenek információkat a papról, mert nem akarta Jazznek elmondani felfedezésüket. Mandy pedig egész nap Jessicát figyelte. Végül letelt az egy hét és már csak el kellett Jess-nek mondani.

1. fejezet

  1. fejezet: A könyvtárban

Mandy csak forgolódott az ágyban. Álmos volt, de nem bírt elaludni. Egyre csak Spider atya járt a fejében. Lehet, hogy csak képzelte, de nem hagyta nyugodni, amit látni vélt. Végül odaült a számítógépéhez és rákeresett a papra. Semmi. Roger Spider sehol nem volt ott, mintha nem is létezett volna. Végül írt egy levelet George-nak. A fiú mindig megnyugtatta, bár most nem hitte, hogy választ kap, tekintve, hogy hajnali egy óra volt. Mandy kibontotta a fonásból derékig érő fekete haját és barna szemével kinézett az ablakon. A Wasser street-en csak két lámpa égett, így alig látott valamit. Mikor már tényleg alig bírt állni a lábán befeküdt az ágyába és elaludt.

Másnap már javában délelőtt volt, mikor felébredt. Felöltözött és elment fogat mosni. Mire visszaért a számítógépe jelzett, hogy üzenetet kapott. Gyorsan odaült és elolvasta:

Szia, Dia! (így szokta hívni őt a fiú)

Nem lehet, hogy képzelted? Szerintem is hátborzongató egy ember, de azért nem hiszem, hogy pirosan fénylik a szeme XD. Viccen kívül majd utánanézünk ennek a papnak, jó? A könyvtárban vannak ilyen könyvek. Holnap a suli után elugrunk. Holnap találkozunk!

Mandy örült a levélnek és a beígért keresgélésnek. Nem szerette annyira bújni a dohos könyveket (a vallásos és életrajzos könyvek ebbe a kategóriába tartoznak), de néha muszáj volt ilyen irományokat is olvasni. Miután kikapcsolta a gépet, lement a konyhába. Anyukája már ott ült és épp egy pirítóst vajazott. Mandy nagyon hasonlított a nőre. Anyukájának is szép fekete haja volt, bár a nőnek csak vállig ért. Az arcuk is majdnem egyforma volt, csak az anyának zöld szeme volt, míg lányának barna. Mikor meglátta lányát odatolt 2 szelet frissen megvajazott kenyeret. Később lementek sétálni (bár előbb Mandy megírta a házi feladatát) és elmentek egy cukrászdába. A lány a kedvenc citromos sütijéből evett és boldogan gondolt a nyárra, amikor fagyit esznek majd. Hazamentek és a lány estig George-nak panaszolta dolgait chaten. Már 11 óra volt, mire a lány végre ágyba bújt és elaludt.

Másnap az iskola mellett találkozott George-dzsal. A fiúnak barna haja volt és ehhez illő őzike szeme. Szeplős volt, bár ez nem látszott annyira és nem szokták észrevenni, de Mandy 8 éves ismeretség után már ismerte a fiú összes anyajegyét is. A suliban összefutott Jessica-val és sajnos Shamantával is. Az utóbbi, úgymond „ellensége” volt. A lány féltékeny volt Mandy-re, mert mindenki szerette és tisztelte őt, ezért ellene fordította pár barátnőjét. Shamanta mindig sértéseket vágott a lány fejéhez, de őt ez nem szokta érdekelni. Aznap is elkezdte stréberezni Mandyt, mert az egyik dolgozata hibátlan lett.

Mandy és George együtt mentek el a nagy könyvtárba. A régi épület háromutcányira volt az iskolától, így hamar odaértek. Először választottak pár könyvet a papokról és a vallásokról, majd beültek az olvasó sarokba. Mandy a „Papok életrajza” című művet lapozgatta, míg George a „Vallás és Pap” című könyvbe merült el. A lány nem találta meg Spider atyát, így áttért a „Templomok” c. könyvre. A fiú sem járt sikerrel, így ő is más könyvet választott. Eközben Mandy ráakadt az ő templomukra, de abból ki volt tépve egy lap. A papok rész volt hiányos, így a lány itt se találta meg az egyre különösebb embert. Elindult, hogy keressen egy másik könyvet. A polcok között sétálva feltűnt neki, hogy van ott egy kissé elszigetelt rész. Közelebb ment és megnézte a kategóriát: Papok 1950 előtt. Mandy kételkedett benne, hogy pont itt találja meg Spider atyát, de mégis levett egy vaskos kötetet. Visszament az asztalukhoz és elkezdte olvasgatni. Nagyon meglepődött, mikor rátalált a papra:

Roger Spider, Spider atya (itt egy kis kép volt a papról)

Született: 1896. Október 19.

Bevezető fejezet

  Megérkezett a bevezető:

              

                                         A különös templom

  

Már majdnem lement a nap. Április volt, de a Wasser Street még mindig úgy ragyogott, mintha nyár este lett volna. A 19-es szám alatt, a konyhában egy lány állt, seprűre támaszkodva. Ő volt Amanda Johnson, röviden Mandy. Épp a konyhát seperte, de gondolatai máshol jártak, így 2 óra alatt semmit nem haladt. Összerezzent, mikor anyukája bekiáltott:

- Kész vagy kicsim?-

- Mindjárt anya!- válaszolt Mandy és gyorsan feltakarított.

Mandy 14 éves, okos, vicces és kedves volt. A William Shakespeare School-ba járt és a barátokban sem volt híján. Volt egy testvére, Sarah, aki 1 hónapja töltötte be a 26-ot és már volt egy 2 éves lánya. A suliban egy legjobb barátja volt, George. Még volt egy másik jó barátja is, Jessica, de vele nem volt olyan jóban, mint a fiúval. A szülei, Rebecca és Robert Johnson orvosok voltak. Minden szombaton templomba mentek hárman. Péntek volt, így másnap 9 órára ott kellett lenniük. A házuktól nem messze volt egy nagyon szép templom, gyönyörű festményekkel, képekkel és a pap is kedves volt. Az zárva volt, így egy másik, nem olyan szép templomba mentek. Mandy-nek épp húsvéti szünete volt, így később szokott feküdni a szokásosnál, de már álmos volt és elaludt.

Másnap 8-kor kelt, felöltözött és lement reggelizni. A szülei már az asztalnál ültek. Mire mindenki kész volt már fél 9 lett, ezért ideje volt indulni. A másik templom kicsit messzebb volt. Odaértek és leültek a 3. sorba. Mandy nem élvezte annyira, mert a sötét templom kicsit ijesztő volt. Erre még Spider atya, a pap megjelenése is rányomta a bélyeget. Göndör, ősz haja csapdosta a vállát, izmos volt és egyáltalán nem kövér. Szürke szeme volt, de még így is jóképű benyomást keltett, bár a lány így is hátborzongatónak találta.

Mikor vége volt a misének Mandy követte szüleit egy másik terembe. Ott megbeszélték a többiekkel (többnyire Mandy évfolyamtársaival) a templom fenntartását, mert a másik legalább karácsonyig zárva lesz. Mikor Spider atya bejött Mandy látta, hogy a pap szürke szeme egyszer pirosan felizzott.  

Megnyílt!

Sziasztok!
Köszöntök mindenkit a blogomban! Ez a végzet kapuja c. "könyvem" blog-ja. Itt olvashatjátok a sztorit, melyben Mandy a főszereplő. A könyv róla szól és, hogy hogy lesz egy mindennapi lányból hős (még ha nem is olyan hős, akiről mindenki tudja, hogy az).