2013. február 24., vasárnap

1. fejezet



  1. fejezet: A könyvtárban

Mandy csak forgolódott az ágyban. Álmos volt, de nem bírt elaludni. Egyre csak Spider atya járt a fejében. Lehet, hogy csak képzelte, de nem hagyta nyugodni, amit látni vélt. Végül odaült a számítógépéhez és rákeresett a papra. Semmi. Roger Spider sehol nem volt ott, mintha nem is létezett volna. Végül írt egy levelet George-nak. A fiú mindig megnyugtatta, bár most nem hitte, hogy választ kap, tekintve, hogy hajnali egy óra volt. Mandy kibontotta a fonásból derékig érő fekete haját és barna szemével kinézett az ablakon. A Wasser street-en csak két lámpa égett, így alig látott valamit. Mikor már tényleg alig bírt állni a lábán befeküdt az ágyába és elaludt.
Másnap már javában délelőtt volt, mikor felébredt. Felöltözött és elment fogat mosni. Mire visszaért a számítógépe jelzett, hogy üzenetet kapott. Gyorsan odaült és elolvasta:
Szia, Dia! (így szokta hívni őt a fiú)
Nem lehet, hogy képzelted? Szerintem is hátborzongató egy ember, de azért nem hiszem, hogy pirosan fénylik a szeme XD. Viccen kívül majd utánanézünk ennek a papnak, jó? A könyvtárban vannak ilyen könyvek. Holnap a suli után elugrunk. Holnap találkozunk!
Mandy örült a levélnek és a beígért keresgélésnek. Nem szerette annyira bújni a dohos könyveket (a vallásos és életrajzos könyvek ebbe a kategóriába tartoznak), de néha muszáj volt ilyen irományokat is olvasni. Miután kikapcsolta a gépet, lement a konyhába. Anyukája már ott ült és épp egy pirítóst vajazott. Mandy nagyon hasonlított a nőre. Anyukájának is szép fekete haja volt, bár a nőnek csak vállig ért. Az arcuk is majdnem egyforma volt, csak az anyának zöld szeme volt, míg lányának barna. Mikor meglátta lányát odatolt 2 szelet frissen megvajazott kenyeret. Később lementek sétálni (bár előbb Mandy megírta a házi feladatát) és elmentek egy cukrászdába. A lány a kedvenc citromos sütijéből evett és boldogan gondolt a nyárra, amikor fagyit esznek majd. Hazamentek és a lány estig George-nak panaszolta dolgait chaten. Már 11 óra volt, mire a lány végre ágyba bújt és elaludt.
Másnap az iskola mellett találkozott George-dzsal. A fiúnak barna haja volt és ehhez illő őzike szeme. Szeplős volt, bár ez nem látszott annyira és nem szokták észrevenni, de Mandy 8 éves ismeretség után már ismerte a fiú összes anyajegyét is. A suliban összefutott Jessica-val és sajnos Shamantával is. Az utóbbi, úgymond „ellensége” volt. A lány féltékeny volt Mandy-re, mert mindenki szerette és tisztelte őt, ezért ellene fordította pár barátnőjét. Shamanta mindig sértéseket vágott a lány fejéhez, de őt ez nem szokta érdekelni. Aznap is elkezdte stréberezni Mandyt, mert az egyik dolgozata hibátlan lett.
Mandy és George együtt mentek el a nagy könyvtárba. A régi épület háromutcányira volt az iskolától, így hamar odaértek. Először választottak pár könyvet a papokról és a vallásokról, majd beültek az olvasó sarokba. Mandy a „Papok életrajza” című művet lapozgatta, míg George a „Vallás és Pap” című könyvbe merült el. A lány nem találta meg Spider atyát, így áttért a „Templomok” c. könyvre. A fiú sem járt sikerrel, így ő is más könyvet választott. Eközben Mandy ráakadt az ő templomukra, de abból ki volt tépve egy lap. A papok rész volt hiányos, így a lány itt se találta meg az egyre különösebb embert. Elindult, hogy keressen egy másik könyvet. A polcok között sétálva feltűnt neki, hogy van ott egy kissé elszigetelt rész. Közelebb ment és megnézte a kategóriát: Papok 1950 előtt. Mandy kételkedett benne, hogy pont itt találja meg Spider atyát, de mégis levett egy vaskos kötetet. Visszament az asztalukhoz és elkezdte olvasgatni. Nagyon meglepődött, mikor rátalált a papra:
Roger Spider, Spider atya (itt egy kis kép volt a papról)
Született: 1896. Október 19.

2013. február 22., péntek

Bevezető fejezet



  Megérkezett a bevezető:
              
                                         A különös templom
  
Már majdnem lement a nap. Április volt, de a Wasser Street még mindig úgy ragyogott, mintha nyár este lett volna. A 19-es szám alatt, a konyhában egy lány állt, seprűre támaszkodva. Ő volt Amanda Johnson, röviden Mandy. Épp a konyhát seperte, de gondolatai máshol jártak, így 2 óra alatt semmit nem haladt. Összerezzent, mikor anyukája bekiáltott:
- Kész vagy kicsim?-
- Mindjárt anya!- válaszolt Mandy és gyorsan feltakarított.
Mandy 14 éves, okos, vicces és kedves volt. A William Shakespeare School-ba járt és a barátokban sem volt híján. Volt egy testvére, Sarah, aki 1 hónapja töltötte be a 26-ot és már volt egy 2 éves lánya. A suliban egy legjobb barátja volt, George. Még volt egy másik jó barátja is, Jessica, de vele nem volt olyan jóban, mint a fiúval. A szülei, Rebecca és Robert Johnson orvosok voltak. Minden szombaton templomba mentek hárman. Péntek volt, így másnap 9 órára ott kellett lenniük. A házuktól nem messze volt egy nagyon szép templom, gyönyörű festményekkel, képekkel és a pap is kedves volt. Az zárva volt, így egy másik, nem olyan szép templomba mentek. Mandy-nek épp húsvéti szünete volt, így később szokott feküdni a szokásosnál, de már álmos volt és elaludt.
Másnap 8-kor kelt, felöltözött és lement reggelizni. A szülei már az asztalnál ültek. Mire mindenki kész volt már fél 9 lett, ezért ideje volt indulni. A másik templom kicsit messzebb volt. Odaértek és leültek a 3. sorba. Mandy nem élvezte annyira, mert a sötét templom kicsit ijesztő volt. Erre még Spider atya, a pap megjelenése is rányomta a bélyeget. Göndör, ősz haja csapdosta a vállát, izmos volt és egyáltalán nem kövér. Szürke szeme volt, de még így is jóképű benyomást keltett, bár a lány így is hátborzongatónak találta.
Mikor vége volt a misének Mandy követte szüleit egy másik terembe. Ott megbeszélték a többiekkel (többnyire Mandy évfolyamtársaival) a templom fenntartását, mert a másik legalább karácsonyig zárva lesz. Mikor Spider atya bejött Mandy látta, hogy a pap szürke szeme egyszer pirosan felizzott.  

Megnyílt!

Sziasztok!
Köszöntök mindenkit a blogomban! Ez a végzet kapuja c. "könyvem" blog-ja. Itt olvashatjátok a sztorit, melyben Mandy a főszereplő. A könyv róla szól és, hogy hogy lesz egy mindennapi lányból hős (még ha nem is olyan hős, akiről mindenki tudja, hogy az).