2013. március 7., csütörtök

2. fejezet

2. fejezet: Pók és Titkok Mandy és George úgy futottak, ahogy csak bírtak. Kikölcsönözték a „Templomok” című könyvet és azt, amiben a lány megtalálta a papot. Mandyékhez mentek és azon vitatkoztak, hogy elmeséljék a szülőknek. Érdekes veszekedés volt, mert pont, hogy a lány nem akarta elárulni anyukájának, amit találtak, George, pedig meg akarta kérdezni a Johnson szülőket is. Végül a fiú győzött, így mikor megérkeztek a lány házához beszámoltak Mandy anyukájának a papról és a könyvekről. Mrs. Johnson figyelmesen végighallgatta őket, majd aztán kérdezett: - És mit gondoltok „mi” Spider atya? Vámpír? - Nem tudom, de 114 éves – válaszolt Mandy. - És mi van, ha az az apja volt, vagy a nagyapja? Erre már gondoldatok – tette fel a logikus kérdést az asszony. - Igen gondoltunk rá Mrs. Johnson – mondta George – de ha úgy is van, attól még nem add rá választ, hogy miért nincs fent az interneten és miért téptek ki egy lapot a könyvből azon a részen, ahol a papok vannak. - Na, jó nem vitatkozom veletek! – jelentette ki Mandy anyukája – Kész van a házi feladatotok? - Még nincs – motyogta Mandy. - Akkor, sipirc, fel és írjátok meg – mondta Mrs. Johnson ellentmondást nem tűrő hangon. A két gyerek gyorsan felment és megcsinálta a házit. Mikor kész voltak még fent maradtak és beszélgettek: - Én mondtam, hogy nem mondjuk el neki… - kezdte Mandy. - De egy próbát megért, nem? – kérdezte a fiú. - Hát persze – gúnyolódott a lány. Végül nem folytatták a vitájukat, hanem még egyszer utánanéztek a papnak. George kicsit jobban értett a számítógéphez, de még ő se találta meg az interneten. A pap nem volt fent a templom oldalán. Az előző volt fent a weblapon, pedig miden mást frissítettek. - Nem tetszik ez nekem, Dia – aggodalmaskodott a fiú – Lehet, hogy nem szereti a nyilvánosságot, de ez valahogy már sok. Később régi újságokat kerestek és meg is találták azt, amelyikben megírták, hogy nyugdíjba megy az előző és megérkezik az új pap. El kezdték olvasni. „ Az 5. templom papja, Smit atya nyugdíjba vonul. Az új pap a magáról nem sokat eláruló Roger Spider (ezen túl Spider atya). A templom továbbra is nyitva tart és várja a misére vonuló embereket” A rövid cikk (amit az egyik lap aljába passzíroztak be) elég volt Mandynek és George-nak, hogy megállapítsák: a pap tényleg nem vigyáz, nehogy bárki is találjon valami információt róla. Mindketten ugyanazt a kérdést tették fel maguknak és gondolatban egymásnak: Hogyan tovább? - Mondjuk el Jazznek- mondta Mandy – Ha valamit ki kell deríteni ő abban a legjobb. Azért tud minden pletykát. - Jessica nem megbízható, tuti, hogy kikotyogja valakinek – tiltakozott George. - Jó akkor ne, de ha egy hét múlva se jutunk egyről a kettőre, akkor elmondjuk neki! – alkudozott a lány. - Rendben – adta be a derekát a fiú. Úgyis meg fogja tudni, gondolta Mandy. George is hasonlóra gondolt, de nem akart tovább vitatkozni a lánnyal. Jessica jó fej volt, de túl hisztis. Mindig a menők közé tartozott és nem azért, mert sokakkal kedves volt… Másnap egyikük se figyelt különösen az órán. George azon gondolkodott, hogy hogyan keressenek információkat a papról, mert nem akarta Jazznek elmondani felfedezésüket. Mandy pedig egész nap Jessicát figyelte. Végül letelt az egy hét és már csak el kellett Jess-nek mondani.