2013. április 14., vasárnap

Bevezető 2

Sziasztok!
Tegnap már említettem, hogy kibővítem a könyvet. Íme itt van a bevezető. Az is olvassa el, aki már az eredetit is olvasta, mert sok mindent megváltoztattam.
Jó olvasást!


1. fejezet: A különös templom

Már majdnem lement a nap. Április volt, de a Wasser Street még mindig úgy ragyogott, mintha nyár este lett volna. A kis utca szinte meg sem érezte a beköszöntő tavaszt. Nagy kertjei és házai olyan csöndesek voltak, mintha nem is laknának benne. A fák lombjai se rezzentek. A 19-es szám alatt lévő ház is hasonlóan festett, pedig konyhájában egy lány állt. Ő volt Amanda Johnson, de ő is ugyan úgy viselkedett, mint az utca, melyben lakott. Épp a konyhát seperte, de gondolatai máshol jártak, ezért csak álldogált. Két óra alatt semmit nem haladt. Összerezzent, mikor anyukája bekiáltott:
- Kész vagy kicsim?
- Mindjárt anya! - válaszolt Mandy és visszatért a valóságba. Maga sem tudta pontosan, hogy meddig és miért kalandoztak el a gondolatai, de a fiú arc, amiről álmodozott ott lebegett lelki szeme előtt. Gyorsan elhessegette a képet és befejezte a konyha felsöprését. Elszaladt a rongyért és fel is mosta a helyiséget. Már épp végzett és fel akart menni, amikor tekintete megakadt egy tárgyon. Egy könyv volt az, melyet legjobb barátjától kapott. Angyalokról szólt és Mandy (mindenki így nevezte) 14 éves kora ellenére is szívesen olvasta. Igaz, ez nem azokról az édes glóriás angyalokról szóltak, melyet még az óvodában ismertetek meg. Nem, ez egy 14-16 évesnek való történet volt. A lány egy fiútól kapta, de az a fiú, aki magát George-nak nevezi pontosan eltalálta a lány ízlését, ami nem csoda, elvégre, ahogy azt már elmondtan a legjobb barátok voltak.
­*
Mandy – mint azt már említettem - 14 éves volt. Fekete haja a derekáig ért már és szép barna szeme szinte mindig csillogott. Nagyon szép lány volt. Alkata és súlya tökéletesnek hatott. Tanulásban nagyon jó volt, a suli jól ment neki. Emellett kedves volt, okos, vicces és még sorolhatnám, de akkor hosszú lenne ez a könyv. De, hogy ne csak jó tulajdonságokat mondjak, van Mandynek egy nagy hibája. Túl naiv volt. Itt nem arra gondolok, hogy minden kis hazugságnak bedől (sőt, pont ellenkezőleg, minden ilyenre rájön), hanem arra, hogy mindenkinek ad egy második esélyt, melyet sokszor nem kellene. Az emberek ki is szokták használni ezt, bár nem mindig tehetik meg, mert ott volt George.
 A fiú is a 14. évében járt. Vörös haja, őzike szeme és sok szeplője volt. Mindig kiállt Mandy mellett, sokszor megmentve a lányt attól, hogy kihasználják. George-nak egy testvére volt, Sindy, aki épp betöltötte a hármat. És ezzel vissza is kanyarodok Mandyhez. A lánynak szintén volt egy testvére Sarah, bár ő már 26 éves volt és volt egy 2 éves kisfia, aki a Tomi névre hallgatott. A két lány szülei, Rebecca és Robert Johnson orvosok voltak. Volt pénzük, de mégsem kényeztették el se Saraht, se Mandyt. A házuk is elég nagy volt, kerttel és emelettel, ezáltal a lányoknak is óriási szobájuk volt. Talán a pénzük, vagy a lány hírneve miatt volt Mandynek egy fő ellensége. Samantha, aki a lány osztálytársa volt, szívből utálta Mandyt. Ebben az is közre játszott, hogy Samanthának tetszett George (bár ezt senki nem tudta), de a legfőbb ok természetesen a lány népszerűsége volt. Samantha mindig arra vágyott, hogy híres legyen és az is volt az iskolában, de Mandy - akarata ellenére is – elnyomta őt. Nem csoda, hogy ezért a két lány szinte minden nap veszekedett. Legtöbbször George szokta szétválasztani a lányokat és Samantha csak ekkor állítja le magát.
Mandy és szülei minden vasárnap templomba jártak. A lány inkább a közösség miatt szerette ezt, de azért amúgy is szívesen járt. Talán ez úttal kivétel lesz, mert kivételesen nem volt kedve menni. Ez azért volt, mert a nagy templom, melybe másnap mentek volna, zárva volt. Mandy azért is szeretett oda járni, mert szép és barátságos volt, emellett a pappal is jól el lehetett beszélgetni. Sajnos nemrég bezárták, mert hiába volt szép, már megöregedett és felújításra szorult. A Johnson család kénytelen volt másik templomba menni és volt is a közelükbe egy, de azt Mandy hátborzongatónak találta. Csak az vigasztalta, hogy George is oda fog menni.
*
Megfogta a könyvet és felment a szobájába. A szoba nagy volt és Mandy kedvenc színében, a világoskékben pompázott. A helyiségben volt egy ágy, egy íróasztal, sok polc és egy zongora. Mandy furulyázni, fuvolázni és zongorázni tudott. Volt a szobája mellett egy gardrób, itt tartotta az összes ruháját.
A lány kinézett az ablakon. Rögtön meglátta a kedvenc cukrászdáját, ahova George-gal szoktak járni, ha együtt tanulnak a Johnson-háznál. Kicsit messzebb a William Shakespeare School körvonalai rajzolódtak ki. Ide járt Mandy. Régi iskola volt, még 1892-ben építették. A lány kinyitotta az ablakot és leült az asztalához. Megírta a házi feladatát és azon gondolkodott, hogy mit csináljon. Aztán eszébe jutott, hogy csoport feladatot kapott. Ő, George és egy Jessica nevű lány volt egy csoportban. Mandy már befejezte az ő részét és a fiú is már kész volt. De a másik lányról semmit nem tudott.
Jessica szintén 14 éves volt és eléggé szétszórt. Szép volt, bár ebben a sok smink is segített, amit a lány mindig használt. Tanulásban nem jeleskedett, viszont vagy 50 barátnője volt. Mindig Mandytől kért segítséget és nem volt jellemző rá, hogy házit csinál. Most se csinálta meg a hétfőre beadandó csoport munkának a ráeső részét. Ezzel pedig nem csak magát, de Mandyt és George-ot is bajba sodorta.
Mandy szerencsére felhívta Jesst (így hívta mindenki) és így kiderült, hogy valószínűleg neki és George-nak kell majd megcsinálni a házit. Irodalomból kapták a „Légy jó mindhalálig” feldolgozását, ami egy összefoglalóból (ez Mandy feladata volt), egy képgyűjteményből (ezt George csinálta) és egy plakátból állt, melyet Jessicának kellett volna megcsinálni. Mivel az utolsó feladat nem volt kész, ezért George-nak és Mandynek kellett megcsinálni. Az utóbbi telefonált a fiúnak és megbeszélték, hogy aznap a cukrászdában befejezik. A lány összeszedett mindent, ami a plakátcsináláshoz kellett és lement. Gyorsan elmondta anyukájának, hogy mi a helyzet, majd elindult a találkozóra. Mikor odaért George már ott volt. Villantott egy mosolyt Mandyre a gödröcskéjével. Ezt is szerette benne Mandy. A gödröcskéket.
Bementek a cukrászdába és kerestek egy félreeső bokszot. Amíg George elment és rendelt kedvenc citromos sütijükből, addig Mandy előkészítette az eszközöket. Nekikezdtek a munkának és hamarosan készen is lettek. A fiú nagyon szépen tudott rajzolni, így ő festett. A lány addig leírta a képhez tartozó magyarázatot. Közbe-közbe ettek egy kicsit a süteményből. Mikor befejezték arra gondoltak, hogy Jessica örülni fog, hogy jó jegyet fog kapni, pedig ő nem is dolgozott.
Összepakolták a plakátot és az eszközöket, majd visszavitték a tányérokat. Ezután a Johnson-házba mentek. Mrs. Johnson örömmel fogadta őket, majd mikor felmentek a Mandy szobájába vitt nekik kekszet és málnaszörpöt. A két tinédzser sokáig beszélgettek, majd mikor besötétedett George hazament. Mandy örült, hogy átjött a fiú, mert megtárgyalták a másnapi templom-ügyet. A lány még mindig tartott tőle, hogy oda menjen, de a fiú eléggé megnyugtatta. George mellett nem szokott szomorú lenni, mert a fiú mindig felvidította. Ezt a tulajdonságát is szerette Mandy.
*
Másnap Mandy korán ébredt. Ránézett az órára, ami hajnali öt órát mutatott. Még álmos volt, de nem tudott visszaaludni. Aztán hirtelen eszébe jutott, hogy aznap vasárnap volt és templomba kell mennie. Már épp írni akart George-nak, de aztán eszébe jutott, hogy mire visszaír a fiú már valószínűleg vége lesz a misének. Meglátta az angyalos könyvet és elkezdte olvasni. Nem volt szokása egy könyvet többször elolvasni, de ezúttal kivételt tett. Érdekes könyv volt, melyben igazi angyalok szállnak a földre, hogy megakadályozzák a sötét ügynökök tevékenységeit. A lányok megpróbálnak hétköznapi életet élni, de ez nem olyan egyszerű. Annyira elmerült a könyvben, hogy észre se vette, hogy már felkelt a nap.
Felöltözött és lement a konyhába. Anyukája már felkelt és épp reggelit készített, mint minden nap. Mandy nagyon hasonlított a nőre. Mrs. Johnsonnak szintén fekete haja volt, bár neki csak a válláig ért. Szeme kéken csillogott, de ezen kívül egyformák voltak a lányával. Mandy szedett magának egy kis tojásrántottát és mellé uborkát. Mire végzett az evéssel apukája is belépett a konyhába. A háromból kétszer együtt ettek, de reggelente mindenki akkor, amikor felébredt.
Mikor mindenki elkészült elindultak a templomba. Öt percet sétáltak, majd felszálltak a buszra. Ott találkoztak George-gal. Amint odaértek meglátták Jessicát, akinek kivasalt barna haját lobogtatta a szél, miközben feléjük futott.
- Mi történt Mandy? – kérdezte köszönés helyett Jess – Befejeztétek a plakátot?-
- Igen, be. – válaszolt Mandy.
- Bocsi, de nem volt időm… - kezdte Jessica.
- Nyugi, tőled már megszoktuk – szakította félbe George.
Mindhárman nevettek, bár az utóbbi lány kissé sértődötten. Megfeledkezve a szülőkről bementek és elkezdtek helyet keresni maguknak. Hamarosan találtak is a negyedik sorban. Beültek, de a szülőknek ott nem jutott hely, így ők máshová ültek. Mandy nyugtalanul nézett körbe, de örült, hogy ott vannak a barátai. Ettől függetlenül még mindig hátborzongató volt. A másik templommal ellentétben itt nem voltak festmények és ódon falai eléggé ijesztően festett a félhomályban. Ezen azonban nem sokat tudott gondolkodni, mert elkezdődött a mise.
Belépett a pap, Spider atya. Mandy szerint ez csak rányomta a templomra a bélyeget. A papnak szürkés-fehér göndör haja a válláig ért. Szürke szeme, meglehetősen hideg volt, állapította meg a lány. Közben Jessica és George beszélgetni kezdtek. A lány ezt szinte észre sem vette Mikor elkezdődött a mise Mandy valahogy álmos lett. Nem aludt el, de nem tudott figyelni. Amikor fel kellett állni, énekelni vagy mondani valamit, ő automatikusan csinálta. Ez George-nak is feltűnhetett, mert oldalba bökte a lányt. Ettől Mandy visszakormányozta gondolatait a valóságba. Már majdnem vége volt a misének, de neki szinte fel sem tűnt. Mikor elhangzott az utolsó szó mindenki szedelődzködni kezdett.
Mandyék-nek még meg kellett beszélni a többi szülővel, gyerekkel és a pappal, hogy miként osztják be a templom „takarítását”. A közösség, aki a másik templomban a programokat szervezték úgy döntött, hogy most ezt a helyet is kezelésbe veszik. A másik templom még jó ideig zárva tartott és az emberek általában ide jártak ilyenkor. Továbbá hittan órákat is tartottak így hát feltétlenül tanácskozniuk kellett az érintetteknek. A Johnson család mindig aktívan részt vett az ilyen programokba.
Most is átvonultak a többiekkel egy félreeső kis helyiségbe, hogy megbeszéljék a fent említett dolgokat. Közben a gyerekek és a felnőttek is beszéltek így elég hangosan mentek. Mandy és George a miséről beszélgettek, Jess pedig nem szokott részt venni az ilyen ügyekben, így ő hazament. Közben a két kamasz Johnson szülők mellé ért. Mikor beértek a kis helyiségbe, alig férek el, mert elég sokan voltak. Mandy körül nézett. A szoba egyik sarkában dobozok voltak. Mellettük egy tükör volt a falra szerelve. Bizonyára itt szoktak öltözni a gyerekek, gondolta a lány. Eközben George is a helyiséget nézte. Egyszer csak mindenki elhallgatott, mert belépett Spider atya. Mikor mély zengő hangon megszólalt Mandy ránézett és látta, hogy a pap, amúgy szürke szeme vörösen felizzott.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése